|
 |
|
| Speciális kérdések |
| Relatív levegőnedvesség |
| Lakóterekben állandóan és nagy mennyiségben keletkezik vízgőz. Mindenekelőtt mi, emberek játszunk ebben nagy szerepet, de a tusolás, a konyhai műveletek és a növények is fontos szerephez jutnak. Így, egy átlagos, 4 személyes háztartásban 10-15 liter víz kerül naponta a levegőbe, mely a levegő cserélésével kell, hogy távozzon.
Ha a levegőt ritkán cseréljük, megnőhet a relatív nedvesség-tartalom, ha pedig túl sokat cseréljük, akkor ez az érték túl alacsony lesz. A szellőztetőberendezés nagy előnye, hogy a tényleges szükségleteknek megfelelően szabályozza a légcserélést.
Ha egy jól szigetelt épületben keveset , vagy egy rosszul szigeteltben túl sokat szellőztetünk, átléphetjük ezeket az értékeket. Ugyanígy csökkenhet a relatív nedvességtartalom, ha a szellőztetőberendezést a szükségleteket meghaladóan üzemeltetjük.
A hőmérséklettel ellentétben, melynek változását már nagyon kis eltérés (0,5 K) esetén is érzékeljük, az ember "szenzora" a 40 és a 60 %-os nedvességtartalom között alig tud különbséget tenni. Ezen határértékeket túllépve már akadnak olyanok, akik száraznak, illetve túl nedvesnek érzik a levegőt, bár a többség még a 35%-os és a 65%-os értéket is normálisnak tartja.
A 30% alatti és 70% feletti értékek viszont csak rövid ideig, évente legfeljebb néhány napig engedhetőek meg. |
| A túl magas nedvességtartalom kihatásai | A 60% feletti relatív nedvességtartalom kedvez a házi poratkáknak. Az ennél még magasabb értéknél pedig a falakon penészgombák jelenhetnek meg a lecsapódott víz miatt. Egy automata szellőztetőberendezéssel megbízhatóan alacsonyan tudjuk tartani a nedvességszintet, így megelőzhetjük ezeket a kellemetlenségeket. |
| A túl alacsony nedvességtartalom kihatásai | 30-40 %-os nedvesség-tartalomnál a por atkák megjelenése a minimális szintre csökken, ezzel egy időben viszont a nyálkahártya kiszáradásának veszélye megnő. Különösen igaz ez egyes fűtési rendszereknél és magas porszintnél. Egészségügyi okokból viszont a 30%-os nedvesség-szintet mindig biztosítsuk.Tennivalók túl alacsony értékeknél:
- az épület szigetelésnek javítása
- a beállított levegőmennyiség csökkentése
- természetes nedvességszint emelés (növények)
- gépi nedvességszint emelés (helyi légnedvesítő)
|
| Levegőionok |
| A levegőionok elektromos töltéshordozók, melyek a rövidhullámú UV- sugárzás és a zivatarokban lévő elektromos feltöltődés hatására keletkeznek. A levegőben az ionok számát elektromos töltéssel (például PVC csőben) csökkenthetjük. Egyéb esetben, például acélcsőben ez a folyamat nem, vagy alig megy végbe.
A passzívházakban üzemelő szellőztetőberendezések vizsgálata során az is kiderült, hogy ez a fajta szellőztetés a levegő ionkoncentrációját nem befolyásolja. |
| Radon |
| A radon egy színtelen, szagtalan, radioaktív nemesgáz, mely radioaktív bomlás során keletkezik természetes uránból. A radon fő forrása a geológiai talaj, ahol a koncentrációk regionálisan nagyon eltérőek.
A radon magas koncentrációban káros az egészsége, így a kerüljük a földből közvetlen a házba való bevezetést. Ebből az okból kifolyólag a föld-levegő-hőcserélőt is függetlenül a helyi radongázrétegtől kell kiépíteni. Ha a lakásban nyomáshiány van, szellőztetőberendezés használata közben a radon bejutását ki kell zárni, mert a levegő ki- és beáramlása mindig szabályozottan egyensúlyban van. |
| Konyhai páraelszívás |
| A páraelszívás feladata egyrészről a zsír kiszűrése a konyhából kiszívott levegőből, másrészt ezzel egy időben a szaganyagok minimálisra való csökkentése. Előbbi teljesüléséhez nagy mennyiségű levegőt kell kiszívnunk, és a kiszívás sebessége nagyobb kell, hogy legyen, mint a gőz sebessége. A szükségelt levegőmennyiség sokkal magasabb, mint egy komplett szellőztetőberendezés által kiszívott levegőmennyiség. A pára-elszívó bekötése így nem ajánlatos.
A konyhai levegő szabadba vitele energetikai okokból nem ajánlatos, így megoldásként egy olyan szűrőrendszer alkalmazása merülhet fel, mely a megfelelő mennyiségű levegőt szállítja a zsír kiszűréséhez.
A tisztított, ám nem szagtalan levegő ismét bevezetésre kerül a helyiségbe. Ha a páraelszívó közelébe helyezzük a szellőztető-berendezés elszívóját, kis mennyiségű levegő is elég a szagok semlegesítésére. |
| Légtérfüggő tüzelés |
| A légtérfüggő tüzelésnél a helyi és nemzeti szabályozásokat figyelembe kell venni. A 4 Pa-nál nagyobb nyomáshiányt meg kell akadályozni. Ekkora érték szellőztetőberendezés által még jól szigetelt épületben sem érhető el, mert a maximális különbség a be- és kiáramoltatott levegő között 10%. Figyelembe kell venni más elszívóberendezéseket is, mint például központi porszívó, páraelszívó. Ezek együttes használata a légtérfüggő tüzeléssel nem megengedhető. |
| „Légiós” baktériumok az ivóvíztárolásnál |
| Ezek természetes, pálcikaalakú baktériumok, melyek csekély mértékben fordulnak elő a talaj- és felszíni vizekben. Ezek a baktériumok nem veszélyesek az egészségre. Nagy koncentrációban azonban felléphetnek fertőzések aeroszolok belélegzésénél. Az eddig ismert esetekben a fő okok a tisztítatlan klíma berendezések fertőzött légnedvesítő rendszerek voltak.
A fertőzés egy másik fajtája a miniatűr vízcseppek belégzése tusolás közben, ha a szórófej nagyon kis cseppekben szórja a vizet, amely ráadásul több hétig állt, nem volt használva. Jó példák erre a hotelek szezonkezdetkor, kórházak és idős otthonok. Ebből világosan kiderül, hogy nem is a tárolók, hanem a vízelosztó vezetékek hordozzák magukban a nagyobb rizikót.
A baktériumok megtelepedésének két fő kitétele:
- 30 – 50 °C közötti vízhőmérséklet
- hetekig, hónapokig nem használt vízállomány
Ezen okokból a családi- és társasházakban 400 literes mennyiségig szükségtelen 65 °C fölé melegíteni a vizet, hiszen a víz itt szinte folyamatosan mozgásban van. Természetesen itt is szükség van a vezetékek és a tároló tisztítására, kimosására, ha többhetes távollét után kívánjuk használni őket. |
|
